Beilleszkedés megkezdve

Mindenkit megnyugtatok, a későbbiekben nem lesz ennyi poszt, csak most még az újdonság erejével hat rám egy fűszál is. Ma délelőtt eléggé elszontyolodtam, utáltam, hogy nincs kihez szólnom, hogy nem tudok semmit, hogy nem értem mások beszédét, hogy egyedül vagyok a munkán kívül. De már ma este megtört a jég: a kb. 1,5 órás evőeszköz-törölgetés mellett szóba elegyedtem az egyik pincér lánnyal,és ugye kiderült, hogy kicsit beszélek spanyolul. Szóval jelen időben (szám személy szerint helyesen ragozva!) nagyjából el tudtam neki mondani, amit akartam kis angol kifejezésekkel tarkítva. Mondták is hogy mi van, tegnap még nem tudtam spanyolul?:D Tudtam én, csak inkább pislogtam és próbáltam felfogni a dolgokat.

Sajnos nagyon gyorsan beszél mindenki, ezért baromira kell figyelnem, hogy egyáltalán szavakat megértsek a beszédükből. De leírhatatlanul jobb ez, mint a görög beszéd, amiből semmit se értettem, és minimális az a szómennyiség, amennyit elsajátítottam. Már kezd visszajönni rengeteg szó, amit a fősulin tanultam turizmus-vendéglátás szaknyelv címén.

Szóval egész jól elbeszélgettem a lányzóval, célzásképp megkérdeztem, hogy itt merre lehet elmenni bulizni? Hát nem túl nagy a választék, van 1 hely a településen:D DE megkérdezte, hogy este szeretnék-e velük elmenni meginni egy sört? Hátperszehogy! Úgyhogy munka után elmentünk egy közeli helyre, ittunk egy sört, körülöttem 10 spanyol volt, csak kapkodtam a fejem:D De legalább azt a spanyolt beszélik, amit én is tanultam. És megbeszéltük, hogy holnap munka után bemegyünk Porto Cristoba bulizni:D Összedobjuk a taxipénzt és mehet a parti. Istenem, pont ez hiányzott Rodoszról, egy életteli, fiatalos csapat, olyan emberekből, akik kalandokat akarnak. Sőt szóba került, hogy holnap is megyek majd a partra, és Ana mondta, hogy mehetnénk együtt:) Háhááá talán vége a magányosságnak?! Persze el lehet simán viselni, csak én már tudom, hogy milyen, tavaly 2 hónapig minden áldott nap egyedül strandoltam, kb. 5 alkalommal volt társaságom. Elég gáz, egyedül a vízben nem sok dolgot tud csinálni az ember:D Amúgy kiderült, hogy a szálloda 2 hete nyitott meg!, és a legtöbben 2 hete vagy csak 1 hete dolgoznak itt. Szóval nem vagyok nagyon lemaradva:D Tök fura, úgy tűnt, mintha hónapok óta dolgoznának itt.

Ja megemlíteném, hogy  kissé naivan azt hittem, hogy mit nekem a déli spanyol napsütés, szépen  lebarnulok majd. Khm…jelenleg élénk vörösben pompázik a testem nagy része, és este annyira viszketett, hogy kézkrémmel kentem be magam (nem hoztam testápolót, mert túl nehéz volt XD). Tanultam az esetből, nem fogok holnap 1-3 között napozni, amíg nem lesz egy kicsit barnább színem.

Beosztásom a péntek-szombat-vasárnap kombóra: déltől négyig és este fél 8-tól fél 12-ig.  Bár ma is 11-kor már végeztünk, és mehettünk enni (ami nagyon fini volt, sültkrumpli, csirke nuggest nagyon finom husiból, saláta, sárgadinnye, befőttes barack, pici fagyi). És ma működött a kajáldában a wifim, szóval onnan 1-2 szavas helyzetjelentést bármikor tudok írni. Ja és Ana szívesen beszállna a net költségébe, ha tudunk szerezni:D YEAH!

Eddig minden nap megfájdult a fejem munka közben, nagyon durva:S Az olaszok rettentő hangosak, és azért a spanyolok sem maradnak le a versenyben, a konyhában iszonyatosan nagy a zaj, folyamatos az evőeszköz dobálás-koccanás, a tányérok csörömpölése, a poharak üveges csattanása, nagyon rossz:( Nem tudom, ehhez hogyan fog hozzászokni a fülem/fejem:D

Munka

Tegnap már munkába is álltam, de előtte még volt egy kis időm, és lementem astrandra kb. 2 órára. A víz isteni meleg, a strandon sokan vannak és hangosak, a part finom homokos, még szoknom kell a környezetet.  Munka előtt kaptam egyenruhát is, bár mire összeválogattuk hogy miből melyik lesz jó…Még gombot is kellett varrnom a szoknyámra:D De egészen kikupálódtam, mármint pincér kinézetem van:D Eleinte az egyik lány magyarázott el dolgokat, de kb 20 perc után már nem volt rám ideje, így elkezdtem mindent magamtól csinálni. Pörgés volt, a szálloda fullon van, kb. 300 vendég van. Itt csak büfé van, tehát a’la carte nincs, ami nekem nagyon jó, mert utálok ételeket felszolgálni. Nagyon kemény meló, aki dolgozott már ilyen helyen, az tudja, hogy fizikailag mennyire megterhelő. Mint kiderült, a vendégek nagyon nagy része olasz, és ők nem beszélnek angolul. Egy élmény:D A munkatársak egy része beszél angolul (nagyon kicsit), egy része csak spanyolul. Az étterem főnöke vegyesen, de általában a spanyol utasításokat megértem már. A főnök látta, hogy mennyire gyorsan dolgozom és hogy kedves vagyok a főnökömmel, csomó dolgot magamtól csináltam, szóval az este során többször is megdicsért pl. „Noémi, muuuy bieeen”. Aztán az a lány is megdicsért, aki az elején segítette, mondta hogy nagyon gyors vagyok. Műszak végén pedig külön megdicsért a főnök engem és még két másik emberkét (ők csehek, és nem beszélnek spanyolul, cserébe csak angolul, de azt is csak olyan szinten, ahogy én művelem a spanyolt:D).

Este 11 után mentünk enni (teszem hozzá, hogy az ebédről lemaradtam, mert nem tudtam hogy mikor van, így egy pogácsával és egy csokival éltem túl a reggeli és a vacsora közötti időintervallumot). Ott pár dolgot elmondott a cseh srác, pl. hogy jár ingyen víz, 5 literes kiszerelésben, és azt nyugodtan el lehet hozni. Ez jó hír, mert a kis boltban vett vizem 1 euro volt (1,5 l). Vmi fél 1 körül kerültem ágyba.

Reggel fél 8-kor keltem és mentem dolgozni 8-ra. Pörgés, sok munka, iszonyat fáradtság. Sok dolgot tanultam, szóval idővel gondolom minden könnyebb lesz. De ma délben végeztem, és akkor is mehettem enni. Háát elég éhes voltam már addigra. De itt volt vmi igazgató (hogy minek az igazgatója, azt nem tudom, mert Marie, az éttermi főnök ugye nem beszél jól angolul:D), és rólam beszéltek. Elvileg úgy van, hogy aug. 15-ig maradok ebben a szállodában, utána megyek át egy másikba szept. közepéig, ami innen kb. 20 percre van, és ott van két csoporttársam a BGF-ről. Na az derült ki, hogy nagyon meg vannak velem elégedve, és az igazgató azt mondta, hogy jövőre a másik szállodában fogok dolgozni. Ennek így semmi értelme, de ezt mondta angolul Marie:D Lehet, hogy az év helyett vmi másra gondolt? Na majd rákérdezek vmikor. Jó lenne oda átkerülni, mert ott pl. vannak magyarok:D, Zsófiéknak van wifijük:D Ja amúgy hétfőn érkezik még két szobatársam, azt nem tudom, hogy honnan.

Nagyon elfáradtam a munkában, megyek is le a tengerhez kicsit pihizni. Remélem délután majd netezni is tudok, a recepción nem lehetek sajnos, az igazgató/menedzser ki tudja már ki, azt mondta, hogy az étteremben netezhetek mikor nincsenek ott vendégek. Meglátjuk. Annyira utálom, hogy még ennyire kevés dolgot tudok, ez a legnehezebb része, beilleszkedni, megismerni a szokásokat, megtudni, hogy mi tilos, stb. De menni fog:D

Hát ott netezni nem fogok, ahol nincsenek vendégek, de a munkatársaim robotolnak:S Most bejöttem egy bárba, de itt meg csigalassú a net. 10 perc alatt nem sikerült megnyitni a leveleimet FB-on. Ha vmi ezen a szigeten egyszerűen menne….:D

Első élmények- That’s Spain

A recepciós gyerek kiderítette, hogy melyik lesz a szobám, felkísért és megkért, hogy fél 8ra menjek majd a recepcióra (későbbiekben recire), és akkor beszélek az igazgatóval. A szobámban 4 ágy van, egyelőre egyedül vagyok, van szép íróasztal, tv, légkondi és ilyen falra szerelhető ventilátor, a fürdőszoba óriási és gyönyörű, van egy nagy kád is:D, és erkély is tartozik a szobához. Wifi viszont nem, csak a lobbiban van:( Lezuhanyoztam, pakolgattam kicsit, aztán bedőltem az ágyamba.

7-kor keltem, és kiderült, hogy az ágyamból látszódik a tenger:D Kimentem az erkélyre, és igazából az ablakom egy távoli házfalra néz, de 4 részletben látszódik a tenger az erkélyről. Elég cool. Lementem a recire, ahol mondták, hogy majd 8 fele menjek vissza. Lesétáltam a partra, rengeteg ember futott!!! Alig várom, hogy én is mehessek majd futni, csak futócipőm nincs:(( Így is összesen 32 kilós volt a cuccom…Visszamentem a recire, az igazgató még nincs itt, menjek reggelizni, és 9-re menjek vissza. A reggeli nagyon bőséges volt, egy szavam sem lehet rá. Aztán visszamentem a recire, ott ültem 10-ig, az igazgató sehol:D Így feljöttem a szobámba, és aludtam 2 órát. 1-kor lementem a recire, ahol mondták, hogy az igazgató elment a másik hotelbe, majd vmikor jön vissza, addig nyugodtan pihenjek.

A szobámban megírtam a blogot, és lemegyek a recire feltölteni a blogba. Az előbb jött a karbantartó srác, és tett fel függönyt az ablakomra,  beszélgettünk egy kicsit. A személyzet közül  volt aki nagyon kedves volt, és volt, aki nem annyira. Recin a srác reggel megszólal: „Hát én nem annyira tudok angolul”. What???

A vendégek nagy része spanyol és olasz. A munkatársak spanyolul beszélnek egymással. Van vmi animátoros csapat itt, és viszonylag sokan vagyunk a dolgozói szálláson. Tegnap vmi parti előkészület lehetett az alattam levő szobában, de éjfélkor leléptek.  Remélem bulizni:DDD Nagyon hamar bele kell rázódnom a spanyolba, muszáj lesz:D Talán még olaszul is megtanulok:D

Nona repül

Az indulás előtti éjszaka sikerült 3,5 órát aludnom. A hetem annyira durva volt, hogy nem voltam szinte semmit otthon, persze elkezdtem összekészíteni a ruháimat meg minden mást a bőröndbe, de az indulás előtti este fél 8-kor kezdtem neki a tényleges bepakolásnak. A családi mókázásnak köszönhetően fél  1-re sikerült bepakolnom.  3:45, kelés. Gyorsan összekészültem, maradék dolgok bepakolása, kicsit késve indulás. Ferihegyen már eléggé siettünk, mert kb. 10 perc volt a check-in időből:D De odaértünk, minden rendben ment. Anyáéktól elbúcsúztam, kb. nem is kellett várnom a reptéren. Burzsuj elsőbbségi beszállós kártyám volt a Wizzairnél (a szálloda 210 eurot szánt a repjegyemre, burzsujkodással is kijött 155 euroból. Örülhetnek:D ) Na a hosszú sort a reptéri buszhoz megspóroltam, viszont a beszállásnál semmiféle elsőbbséget nem élveztem, így a 2. sorba volt az egyetlen szabad ablak melletti hely, le is vadásztam, majd észrevettem hogy egy kb. 4 éves gyerek ül mögöttem. Az apukája ölében meg egy 1,5 éves. Nehezen viselem, ha rugdossák az ülésemet, kiabálnak, rázzák az ülést, szóval néha kicsit ideges voltam:D  De a látvány kárpótolt, elképesztően gyönyörű volt a panoráma: láttam a Lágymányosi hidat (meg a többit is, de az annyira nem mérvadó, mint a csepelieknek a Lágymányosi Rákóczi híd), a Balaton minden szegletét (amit repcsiről látni lehet:P), láttam az Alpokat, és vszínű Cannes-t is, ahol Konszi és Brigi barátnőm van:)

Megérkeztünk Barcelonába, mikor megláttam a tengerben a hullámtörőket, már elérzékenyültem (2 éve voltunk itt egy 19 fős baráti társasággal, és mentünk vmi extra gyors hajóval a hullámtörők felé:P). A reptéren vártam 2 magyar csajra (del rey-esek), de sem Wizzair-rel, sem Ryanair-rel nem jöttek. Kicsit elszontyolodtam, egyedül olyan esetlennek érzem magam. Ok, elindultam az összesen 32 kiló cuccommal. Kiderült, hogy csomagmegőrző csak a másik terminálon van. Mire megtaláltam a shuttle-t… (2 elment az orrom előtt, mert azt se tudtam hol lehet felszállni, az infó pultos hölgy meg annyira segítőkész volt:@). Na de elértem az 1-es terminálra, ott 2 emeletet kellett lemenni, hogy eljussak a megőrzőig. Oké, sikerült letennem a behemótokat. Közben vadul smseztem megmentőmmel, Javierrel. Imádba fogom este foglalni a nevét. Őt a hostelből ismerem, kb. 2 hónapja 3 srác jött hozzánk, és kiderült, hogy kettő Barcelonában lakik, az egyik pedig Mexikóban. Bejelöltek FB-on, és azóta is kettejükkel sokszor beszélgettem már, főleg Javierrel. Nagyon rendes srác, és mikor megtudta, hogy lesz 6 órám Barcelonában, felajánlotta hogy a guide-om lesz. Szóval bebuszoztam a Plaza Cataluna-hoz, és odajött értem Javier. Elkezdtünk sétálni, majd BICAJRA pattantunk XDDD Ott évi  40 euroért cserébe használhatsz ilyen utcai bicajt, fél órát mehetsz vele, majd vissza kell tenni 10 percre, utána újra használhatod. A városban rengeteg helyen van ilyen megőrző hely, szóval bárhol fel- és leteheted a paripát. Iszonyú jóó:D Csak nem versenybringák, kicsit furán mennek én meg kb. 2 éve nem bicajoztam. Eleinte örültem hogy senkinek nem mentem neki/nem estem el/nem zúztam le magam vmelyik falon:DDDD A Gótikus negyedben száguldoztunk, aztán a kérésemre lementünk a tengerpartra….<3 Full tele volt, de ott van a W hotel, a legkedvencebb hotelem az egész világon, meg hát ide is szép emlékek kötnek. Pár fotó, beszélgettünk, vettünk Calipso jégkrémet:D Aztán mentünk tovább az akváriumhoz/plázához/mozihoz a kikötőbe, aztán elmentünk egy metrómegállóig, és szintén a kérésemre elmentünk a Sagrada Familiához. Még mindig lenyűgöző:) Javier vett ebédet a Mekiben, és kiültünk a parkba kajálni. Ja végig kb. 35 fokos hőség volt… Javier elvileg fél 1-ig ért rá, hát 2-kor indult dolgozni:DDD Elbúcsúztunk, de találkozunk még, mert mily meglepő, Javier mallorcai:D És az egész augusztust Palmaban fogja tölteni:P Ami tőlem 1,5 óra busszal de no problemo:D Aztán én még a Mekiben vettem kaját+akartam netezni, de vmiért a telómon nem megy a wifi. Elmetróztam a Passaig de Graciáig, amiről tudni kell, hogy ott volt 2 éve a szállásunk (Lenin hostel XD), le is fényképeztem :) Lesétáltam a Plaza Cataluna-ig, és felszálltam a reptéri buszra (teljesen spanyolul vettem jegyet, háháhááá, hatalmas spanyol tudás kellett hozzá:D). Megérkezek a reptérre, felvettem Luxit és Bobby-t (ez a nevük a bőröndöknek), becsekkoltam (volna), majd közlik velem hogy hát a járatom törölve lett. WTF? Ki kellett cserélnem a jegyemet, és az eredeti 17:35-ös érkezés helyett 20:45-re érek Palmára. De a kellemetlenségért cserébe kaptam egy kupont, amiért vehettem egy ingyen innivalót+kaját. De a free wifim nem működik:(

Szóval összességében Barcelona csodálatos, újra szerelembe estem a várossal, ez a világ (általam ismert) legszuperebb  helye, Javierre lehet számítani és jó fej, de a repülőterezést nem nekem találták ki:D

Folyt.köv (már a szállodából). 5 euróért vettem helyjegyet a repülőre, majd beszálláskor egy tollvonással áthúzták az ablak melletti helyemet, mert volt vki tolószékkel és neki adták a helyemet (?), én meg ülhettem folyosó melletti széken. Kértem a stewardot hogy vmit csináljon, mert ez így nem fair, és ablak mellett szeretnék ülni. Azt mondta, hogy persze meglátja mit tehet (én pedig azt láttam hogy egyáltalán nem is akart semmit sem tenni…igazán köszi). Na fél 9-re megérkeztem Mallorcára. A reptéren kiderült, hogy az a busz társaság, amivel mennem kellett volna, csak elővételes jegyeket állít ki, helyszínen nem lehet venni. Felhívom a szállodát (már a 2. 6 perces, olcsó beszélgetésen vagyok túl velük), elmondták hogyan jutok el a szállodáig. A reptérről taxival Palma de Mallorca főteréig mentem (18 euro), majd onnan vonattal Manacor-ig (22:15-kor indult a vonat, 1 órás út volt, 3,8 euroért, de ott legalább egy sráccal beszédbe elegyedtem, és végig dumáltunk), Manacorban újra taxiba pattantam és autóztunk kb. negyed órát 25 euroért és MEGÉRKEZTEM a szállodába. Elvileg az útiköltséget kifizetik majd. I hope so.

Hát akkor ennyit a kb. 20 órás utazásról. Egy élmény volt:D Az egészre annyit mondott a vonatos srác, hogy „That’s Spain”. És hogy szokjak hozzá:D

Mit lehet elintézni egy hét alatt?

Hétfőn vált biztossá, hogy mehetek Mallorcára dolgozni. Majd leírom a gyakorlat szerzés kálváriáját is:D De tény, hogy tróger vagyok, csomó dolgot elintézhettem volna korábban, de az utóbbi 3 hónap alatti minimális szabadidőt inkább nem fogorvosnál töltöttem.

Az elmúlt egy hét lázas ügyintézéssel-váráslással-tervezéssel és búcsúzkodással telt, és még mindig végeláthatatlan az elintézendő dolgok listája. Hétvégén bepakolok, hétfőn pedig még lesz egy köröm a szemésznél, a fogorvosnál, a BGF-en, a Rossmann-ban meg még ki tudja hol:D

A keddi nap menetrendje a következő:

26 June 06:10-08:35 Budapest-Barcelona

26 June 16:45-17:35 Barcelona- Mallorca

Tehát lesz 6 órám a kedvenc városomban. 2 magyar lánnyal repülök együtt, és városnézni is együtt fogunk. Valószínűleg még helyi idegenvezetőm is lesz Javier személyében, aki pár hónapja vendég volt a hostelben, azóta is szoktunk beszélgetni FB-on. És amúgy mallorcai:D

Ja, és nagyon izgulok!!!!! :)

u.i.: még semmi izgalmassal nem szolgálhatok a blogban, de elkezdtem írni+megadni az elérhetőségét annak, akit érdekel a dolog, mert tanulva a tavalyi kezdetekből, ki tudja, hogy kint hogyan lesz netezési lehetőségem.

Holaaa!

Június 26-án egy újabb kalandos nyár veszi kezdetét, ugyanis Mallorcára indulok, hogy 2,5 hónapot kint dolgozhassak. A tavalyi nyarat Görögországban, Rodoszon töltöttem. Arról is írtam blogot, úgyhogy folytatom a tavalyi hagyományt. Nincs túlzott tehetségem az íráshoz, de a blog célja úgy sem az, hanem hogy a közelebbi ismerőseimet egyszerű (és gyors) módon tájékoztassam a kint zajló eseményekről:)

De attól, mert én sok mindent leírok itt, az otthoniak még ne felejtsenek el beszámolni a saját életükről, mert én is képben szeretnék lenni mindennel:P