Elég csúnya lemaradásban vagyok a blogot illetően, de hát itthon nyilván nem az a legfontosabb, hogy a blogba pötyögjek. De most kicsit pótlom a lemaradást, szóval jöjjön a beszámoló az utolsó mallorcai napomról (ami nem mellesleg igazán méltó lezárása volt annak a hétnek, de még az egész két hónapnak is).
Reggel 4 óra alvás után buszra pattantam, és Palma felé vettem az irányt. 1 óra 40 perc alatt már a fővárosban is voltam, ahol Gábor várt rám a bérelt kocsival. Az első célunk Fornalutx volt, egy gyönyörű szép kis falu, ahol minden kőből készült (a házak, a kerítések, a lépcsők, minden). Nagyon szép és nyugis hely, csak baromi meleg volt (szerintem árnyékban kb. 38 fok lehetett, folyt rólunk a víz). Mutatok pár képet a kis faluról:
A kisváros után átmentünk Sóllerbe (iszonyú durva keskeny, szerpentines utak vezetnek a települések között, és a településeken belül is, hálát adtam a sorsnak, hogy nem nekem kellett ott vezetni:D). Sóllerben egy nagyon régi kisvasút jár, és ez egy nagyon népszerű település a turitkák körében, hát minket nem igazán nyűgözött le, azt hiszem fél órát ha ott töltöttünk:D Utána pedig elintultunk Deia-ba, ami szintén egy kis ékszerdoboz: egy sziklára épült kis falucska, hangulatos házakkal és éttermekkel. Itt már elég éhesek voltunk, és kiválasztottunk egy szép kis olasz éttermet, ahol isteni volt a kaja. Hát nehéz volt az árnyékos étteremből útra kelni, de rövid volt az időnk, menni kellett.
Amúgy kismilló kép készült rólam, ha Gábor megkaparintotta a fényképezőgépemet, akkor "könyörtelenül" mindenhol és minden épület előtt lefényképezett. De a blogot nem árasztom el velük:D
Deai-ból lekavirnyáltunk a tengerpartra, ahova egy iszonyúan eldugott, keskeny kis út vezetett. Nagyon hangulatos bár volt a tengerparton, sajnos csak 1 óránk maradt az utolsó fürdésre. Aztán tepertünk is vissza Palmara, ugyanis vissza kellett érnem még időben a szállodába, hogy tudjak beszélni az igazgatóval (és hogy megkapjam a pénzemet:P). Gábor baromi jól vezet, biztonságosan de mégis gyorsan, így beértünk a busz indulása előtt 2 perccel a térre, ahonnan indult a buszom. Olyan sprintet levágtam:DDD De sikerült elérnem a buszt, leültem és kb. 1 perccel később indultunk is. Nagy mázlim volt, mert ez volt az utolsó expressz busz, a következővel negyed 9-re értem volna Cala Bona-ra, az meg már elég késő lett volna:S
Kicsit rendbe szedtem magam, majd bementem a szállodába. Az igazgató éppen telefonált, úgyhogy vártam...5...10...15 percet. Majd megmondtam, hogy 15 perc múlva visszajövök. Visszamentem, az igazgató még mindig telefonált...oké, mondtam hogy elsétálok ajándékot venni, visszamegyek majd...ez a móka összesen 1 órán keresztül tartott:@ De a végén sikerült beszélnem az igazgatóval, aki nagyon kedves volt! Megkaptam az utolsó fizum, és az odafelé szóló repjegyeim árát:) Mondta, hogy várnak vissza jövőre (ezt mindenkinek elmondják:D), ha bármi kellene, csak írjak nekik. Kb. 9 fele vetettem bele magam az ajándékvásárlás csodás tevékenységébe, ami hatalmas nyűg volt, mert fáradt voltam és ötlettelen. De mindenkinek sikerült szép és személyre szóló ajándékot vennem, kb. fél 11-kor vettem meg az utolsó ajándékot:DD Aztán hazamentem, megittam a Redbullomat, és elkezdtem becsomagolni. Mindent becsomagoltam (fogkefétől kezdve a laptopon át mindent), és levonszoltam a szállodába a két csomagomat, hogy lemérjem őket. Szerencsére elég jól álltam súlyilag, úgyhogy nyugisan alhattam el:)
4 óra alvás után, hajnali 5-kor keltem és indultam a reptéri transzferemhez...kicsit sem voltam kómás:D 30 kilót vonszoltam magam után fél Európán keresztül...fél 8-ra már a reptéren voltam, ahova kijött Gábor (ő onnan 10 percre lakik), beszélgettünk, aztán vmikor 10 fele elindultam a repcsimhez. A nagy bőröndöm 20.00 kg lett, a megengedett súly 20 kiló volt:DDD A kis poggyászom pedig 10,5 kiló lett, bár azt senki se mérte le becsekkolásnál (mi lemértük kíváncsiságból:D). Minden rendben ment, fél 1 fele érkeztem Pozsonyba. Onnan buszra pattantam (el lehet képzelni a 30 kilóval:D), majd átváltottam trolira, és hopp, meg is érkeztem a buszpályaudvarhoz. Ahol finom 3 órás várakozásban lehetett részem, két hónap után itt gondoltam először arra, hogy a gáz spray-t nem ártana előkeresnem és a válltáskámba tenni...a pu.on három csöves jött oda és kunyerált szlovákul...amúgy zenét hallgattam és olvastam:) Összeismerkedtem három nagyon aranyos magyar lánnyal, velük beszélgettem még a buszon is. Nagyon hamar hazaértünk, és végül fél 9-re már a Népligetnél is voltam:D Ott taxit hívtam, és 15 órás utazás után hazaérkeztem :))))
Anya nagyon-nagyon örült a reptéren, sikerült titokban tartani a meglepetést:) Én azóta is nagyon örülök, hogy itthon vagyok, élvezek minden percet:) Tervezem az őszt, csomó programom van.Persze nagyon hiányzik Mallorca, sokszor szeretnék újra ott lenni, na de a munkát egy percig sem csinálnám tovább:D Van egy-két ismerősöm, aki úgy gondolja, hogy feladtam a kinti munkát. Sajnos az az igazság, hogy ezek az emberek többnyire csak nyaralni voltak külföldön, és fogalmuk sincs arról, hogy milyen érzés kint dolgozni. Január óta nem pihentem 3 egybefüggő napot, így úgy gondoltam, hogy megengedhetem magamnak azt, hogy 2 hónap elég kemény külföldi munka után (és egy tavaly nyári 2 hónapos külföldi munka után) egy kicsit nyaraljak és pihenjek:) Ha feladtam volna, akkor 2 hét munka után jöttem volna haza ;) Így is mindenkit csak biztatni tudok a külföldi munkavégzésre, persze szerencse kérdése, hogy ki milyen helyre jut, milyenek a körülmények, a társaság, a vendégek. De bőven megéri belevágni, én már most a következő úti célomon gondolkodom:)))







