Az érem két oldala

Úgy gondolom, hogy reális képet adok a kint létemről, nem szeretnék csak a jó, vagy csak a rossz dolgokról írni. Most egy kicsit negatívabb hangvételű poszt következik, ez van, nem lehet mindig csak a jó dolgokról írni:)

Nagyon sokszor érzem magam „fent”, és nagyon sokszor „lent”. Még a munka a legkiegyensúlyozottabb területe az itt-létemnek, ugyanis ott tenni kell a dolgomat, nagyjából értem is, amikor hozzám szólnak. Viszont a társasági élet nehéz, és tegnap jutottam el a feladom pontig. Ugyanis munka után elmentünk éjszakai fürdőzni, én végül nem mentem bele a vízbe, mert nem volt hozzá kedvem. Már ott kezdődött a megint nem értek semmit-érzés, ugyanis javarészt katalánul beszéltek a többiek (vagy spanyolul olyan gyorsan és érthetetélenül, hogy fel sem tudom fogni miről van szó:D).Aztán beültünk egy bárba, mindenki beszélgetett, csak én nem. Világ életemben utáltam azt, ha valamiből kimaradtam/lemaradtam, és itt más sem történik. Igazából csak teher vagyok a társaságnak, mert nekik plusz energia angolul beszélni, ahhoz nem elég figyelmesek, hogy mondjuk picit lassabban beszéljenek spanyolul hogy megértsem őket, az pedig mission impossible hogy az én kedvemért a katalánról spanyolra váltsanak. Szóval így üldögéltem már velük kb. 1,5-2 órája, elkezdtem vmi spanyol pletykalapot olvasni ott a bárban, az élvezetesebb volt:D És itt éreztem hogy feladom, többet max bulizni megyek velük, mert ez így számomra teljesen élvezhetetlen. Aztán elmentem mosdóba, Jara nézett rám kérdő szemekkel. Tényleg csak mosdóba mentem, de Jara és Jessy utánam jöttek, és kérdezték, hogy mi a baj, rendben vagyok-e. Mondtam nekik, hogy nem igazán, rossz a kedvem, mert nem értek semmit. Mondták, hogy abszolút megértik, és sajnálnak, de ne legyek szomorú, ők itt vannak és ők spanyolul beszélnek:) És nem engedtek visszamenni a szállodába, spanyolul kellett velük rejtvényt fejtenem:D Azt hiszem 3 szót tudtam is (ilyenek voltam: „centimetro” és két betűà cm, a másik las sillas de reyesà trones azt hiszem):D Szóval nagyon aranyosak voltak, tényleg figyeltek rám, de hát nem lehet minden esti kimozdulásnál az a program, hogy Noémit pátyolgassuk. Ezért úgy döntöttem, hogy mostantól kimaradok az esti dolgokból, és nappal sem szívesen vagyok velük. Elég jól elvagyok egyedül, zenét hallgatok, olvasok, napozok, ehhez végül is nem kell társaság:D De ettől még ha buli van megyek, ha Jaráék szerveznek vmi programot megyek. Ennyit a „panaszkodásról” (bár ezek inkább tények). Más téma:)

A fekete mosókról: Magyarországon a vendéglátás területén a konyhában dolgozik a fekete mosogató, ő az, aki a mosogatás javarészét elvégzi (pl. az óriási főzőedényeket ő mossa el, de nagyjából majdnem minden mosogatás az ő feladata). Van még fehér mosogató is, de ő csak kisebb mosogatásokat végez.  Mikor elkezdtem a szállodában dolgozni, érdekes véletlennel szembesültem: ugyanis a két mosogató két koromfekete afrikai srác:D Így már értelmet nyert a fekete mosogató kifejezés, ami azért ott eléggé lesokkolt:D De ma mindkettejükkel beszéltem, ma is tanultam vmi újat. Az egyik srác Nigériából jött, és ott a suliban tanítják az angolt, pl. neki sokkal jobban megy az angol, mint a spanyol. De majd még kikérdezem, hogy mikor jött ide stb. Kérdezte, hogy én hova valósi vagyok, mondom Hungary. Erre ő:  áhááá, Bukarest! Hát mondom majdnem:P De egy szavam se lehet, én se tudom Nigéria fővárosát:$ A másik srác szenegáli, náluk az elsődleges (hivatalos) nyelv a francia, utána jön a spanyol meg még vmelyik nyelv. De rendes srácok mindketten, tisztességesen végzik a munkájukat. A spanyolok nagy része a „pont leszarom” életstílust követi, a csehek sokszor hanyagok. Én ezt nagyon nehezen viselem, mert a munkámat tisztességesen szeretem végezni, és számomra evidens, hogy ezzel más is így van. Hát nem teljesen…egy példa: a cseh srác vmi papírgalacsinnal a szemetesbe célzott, mellément, és leszarta, elsétált onnan, nem hogy kidobta volna (ezt a mutatványt már háromszor láttam). Vagy rendszeres, hogy a személyzeti kajáldában páran ott hagyják a poharukat, vagy a koszos szalvétáikat. Tudom, hogy ezek kis dolgok, de ebből ezernyi van, és tényleg nehezen viselem őket, mert engem a figyelmességre és udvariasságra neveltek.

De itt kell megemlítenem azt a tényt is, hogy ezekért a kellemetlenségekért cserébe ingyen lakom és eszem egy elég jó helyen, a munka abszolút kibírható, pénzt kapok a munkámért, a főnököm nagyon normális és ha jó vagy, elismer, és hát arra szavak nincsenek, hogy milyen két műszak között a tengerhez menni, és lebegni a víz felszínén, majd napozni a puha homokban, nézni a spanyol/olasz félisteneket:P Na meg közös fényképet készíteni Nadallal, őrült bulikat csapni, spanyolul tanulni (sok dolog ragadt rám, mert a főnököm és a felszolgálók közül is sokan csak a spanyolt használják), és élvezni az életet. Nagyjából minden nap hálát adok az istennek, hogy nem kell BKV-val utaznom, és hallgatnom a rengeteg ostoba embert:D

Múltkor beszéltem a másik szálloda igazgatójával, kérdeztem, hogy mikor mehetek hozzájuk dolgozni:D Mondta, hogy felőle akár már holnap is kezdhetnék, csak nincs szabad férőhelyük egy új dolgozónak:( Viszont azt mondta, hogy legyek türelmes, mert a hónap végén már mehetek hozzájuk:)))) Az már csak fél hónap itt, és még lesz Zsófiékkal is majdnem fél hónapom. Aztán már csak 1 hónap, és otthon is vagyok. Repül az idő! Iszonyatosan messzinek tűnik szeptember közepe, de kettőt pislogtam, és már 2 hét eltelt a megérkezésem óta!!! Kaptam fizetést is, kemény 40 eurot a júniusi munkámra:DDD Vmi bankba kell majd elmenni, ahol be lehet váltani a csekket. A szállodalánc baromi jó fej, ugyanis a majdnem 50 euros útiköltségemből a reptértől a szállodáig csak a vonatjegy árát térítik meg, ami 3,8 euro. Pfffff erre inkább nem mondok semmit. Ők sem kicsinyesek, ha pénzről van szó, áááá…(főleg, hogy a repjegyem 155 euro volt, és elvileg 210 euronyi összeggel gazdálkodhattam volna). Ja és a BGF-es erasmusos támogatást sem kapom meg, mert az csak 3 hónap külföldi munka után jár (a kb 90 nap helyett én csak 80-at dolgozom, végül is érhető az indoklás és teljesen fair is….).

Múltkor odaküldtek az egyik asztalhoz, hogy angolul beszélő utcáról betérő embereknek magyarázzam el, hogy itt hogyan működik a svédasztal, mennyit kell fizetni, stb stb. Elmondtam mindent angolul, majd a pasi megkérdezte, hogy hova valósi vagyok. Kiderült, hogy ők magyarok:D A szállodához közel laknak, sokat beszélgettünk, nagyon kedves fiatal pár volt. Szóval már magyar vendégünk is volt, és a véletlen folytán pont én kaptam meg őket:) Az élet apró örömei!